Oldal kiválasztása

Korábban már sok szépet hallottam róla és most elhatároztam, hogy megnézem én is a Plitvicei tavakat.

Szerencsémre a Sastravel szervezett egy utat épp jó időben, így jó előre be is fizettem rá.

Mint minden ilyen távolságban levő útnál, itt is hajnali 02:00-kor indultunk Szegedről. Két rövid megálló után (Kiskunfélegyháza és Kecskemét) ahol páran csatlakoztak még hozzánk végül is reggel fél nyolcra a letenyei határra értünk. Innen két autópálya szakasz után még mentünk 90 km-t a célig, ahova 11:00-kor meg is érkeztünk.
Majdnem az egész út alatt ködös-párás idő volt, de mire odaértünk gyönyörűen kisütött a nap és ez végig kitartott velünk.

A bejáratnál rengeteg ember, toalett, ajándékbolt, étterem. Rengeteg nyelv, német, angol, magyar és nagyon változatos nációk.


 

 

 

 

 

Ja és persze tájékoztató táblákból is volt jó pár.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rövid várakozás után a befizetett 100 Kunáért el is indulhattunk megtekinteni a “csodát”.

Ez első, élmény  ez volt:

Persze ezután sorban jött a többi is. Előszőr jönnek a képek eredeti méretben, majd

Plitvicei pillanatok 2017.10.14.

Közzétette: Baló Péter – 2017. október 15.

 

itt van pár videó is:

Plitvice videón 2017.10.14.

Közzétette: Baló Péter – 2017. október 15.

 

Olyan egy óra magasságában 40 perces szabadidő ebédelésre, abban a reményben hogy az a végtelen hosszú sor, ami a kishajókra vár, talán majd idővel elfogy. De bizony nem fogyott el, így 13:40-kor mi is beálltunk szépen a sorba és több hajó után beszállhattunk egy kishajóba, ami átvitt minket a tó túlsó oldalára.

Itt két kikötő volt egymás mellett és ugyanazzal a hajóval elmentünk a másik kikötőbe és ott ki is szálltunk. Először úgy volt, hogy elmegyünk egy darabig, majd hátra arc és vissza a kikötőbe, de végül mégis tettünk egy szép nagy kört és úgy értünk vissza a kikötőbe. Mint ami ilyenkor lenni szokott négy emberke lemaradt a csoporttól és egy hajót el is engedtünk, de mikor megérkeztek már mentünk is át a másik kikötőbe, majd onnan elhagytuk a Plitvicei tavak területét.

Ahhoz, hogy a buszt megtaláljuk, még volt egy “kicsi” lépcsőzés, meg még egy kicsi, meg még egy kicsi. Igazából csak a levegő fogyott el közben, a lépcsők makacsul kitartottak. Végül a parkolóban sikerült rátalálni a buszunkra is.

Nekem egyszer volt szerencsém a rókusi Matáv-os torony tetejére lifttel felmenni. Úgy emlékszem, hogy az több mint 60 emelet volt. Igaz, pontosan nem számoltam de az volt az érzésem, hogy a mögöttünk hagyott 5 órában megjártuk a 60 emeletet. No meg a kiskocsim is kapott egy jó adag kiképzést a fa és kő lépcsőkön, a rengeteg fagyökéren, a durva fehér köveken, de derekasan állta  sarat.

Kicsit vártunk még, mert a hajón maradt egy táska, de végül is meglett.

Hazaindulás 16:30-kor. első autópálya kapu 18:04, ennek a fizetős vége 18:54. Második autópálya szakasz első kapuja 19:24 és 20:12-kor már ki is fizettük.

Amint megálltunk a határon a buszban levő óra ezt mutatta: 20 17. Ebben a percben pont az aktuális évet mutatta. És elkezdődött a várakozás, elkezdtünk utazni a jövőbe. Egészen 21 24-ig utaztunk.

Hazafelé is két rövid megálló Kecskemét és Kiskunfélegyháza, majd 02:30-ra meg is érkeztünk az indulási helyünkre. Háromra már haza is értem erről a felejthetetlen útról.